Kobzos Kiss Tamás zingt Sonnet LXXV. van Shakespeare

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
So are you to my thoughts as food to life,
Or as sweet-season’d showers are to the ground;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
And for the peace of you I hold such strife
As ‘twixt a miser and his wealth is found;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Now proud as an enjoyer and anon
Doubting the filching age will steal his treasure,
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Now counting best to be with you alone,
Then better’d that the world may see my pleasure;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Sometime all full with feasting on your sight
And by and by clean starved for a look;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Possessing or pursuing no delight,
Save what is had or must from you be took.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
Thus do I pine and surfeit day by day,
Or gluttoning on all, or all away.

Meer over Kobzos Kiss Tamás vindt u hier.

Dit bericht werd geplaatst in poëzie, zingen en getagged met , . Maak dit favoriet permalink.